- Jó reggelt drágám. - köszöntött anya, mikor kiértem a nappaliba.
- Reggelt. - vetettem oda álmosan angolul, amit tudtam hogy gyűlöl. De ezt most csak azért is megtettem, kellett nekik este ordibálni. - Niall?
- A konyhában.
Megforgattam a szemet.
- Mikor jönnek a fiúk? - kérdeztem. Az elejét úgyszint angolul kezdtem, de nem akartam pont ma kihúzni a gyufát, úgyhogy az anyanyelvünkön fejeztem be.
- Úgy érted: ''Mikor érkezik Liam?'' - mosolygott kárörvendően. Felhúztam az egyik szemöldökömet, majd lezseren megrántottam a vállamat.
- Tudtommal ő is a banda tagja.
Egy pillanatig hallgatott, felmérte a helyzetet, és csak tárgyilagosan ennyit szólt:
- Tízkor érkezik a gépük, onnantól már csak idő kérdése.
Ennyiben hagytuk a beszélgetést, anya hajtogatta tovább a vasalt ruhákat, én meg át mentem a konyhába Niallhez.
Bátyusom sokatmondóan vigyorgott.
- Tudom mire gondolsz.
- Akkor azt is tudod, hogy hallottam az előbbieket, és...
- Nem érdekel a hozzáfűznivalód. - szegeztem le, és hátat fordítottam neki. Ezzel a mozdulattal szembe kerültem az órával.
- Te jó ég, már ennyi az idő? - rémülten láttam, hogy a mutató már rég el hagyta a 11-est. Úr isten.
Ki szaladtam a konyhából, egyenesen be a szobámba. Még halványan hallottam Niall kuncogását mielőtt be csuktam volna az ajtót. Gyerekes.
Le kaptam magamról a hálóingemet, és fehérneműben kezdtem el rohangálni a szobámban a cuccaimért.
Mikor elszaladtam az ablak előtt, megpillantottam valamit, ami a szívemet tétovázás nélkül kiugrasztotta a mellkasomból. Az óriási, két ajtó nagyságú, plafontól padlóig üveg ablak előtt álltam szinte meztelen. Az ablak a bejárati ajtóra nyílt, ahol épp anyu engedte be a négy tökfilkót. Elugrottam az ablakból, és berántottam a sötétítőfüggönyöket.
Magamra kaptam a gardróbból a legközelebbi pólót, és felrántottam a tegnapi farmernadrágot. Futó pillantást vetettem magamra a szekrényen ékeskedő tükörben, majd fintorogva állapítottam meg, hogy nem ártott volna összekötni a hajamat, de erre már nincs idő. Vigyorogva rohantam ki az előszobába, ahol már vártak a fiúk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése